Hétköznapi evőeszközök sorozat

Sorozatom témájának a hétköznapokban használt legalapvetőbb evőeszközök minimalista megvilágításban kibontakozó egyedi formavilágának vizuális megjelenítését választottam. Azért evőeszközök bemutatására vállalkoztam, mert ezek a cikkek a mindennapi használati tárgyaink részei, így hétköznapiságukból való kiragadásuk igazi kihívást jelentett számomra. Olyan képi világ megjelenítésére törekedtem, amely vizuálisan új kontextusba helyezni ezen köznapi, így kevésbé érdekes eszközöket.

Fotográfus alapmottóm, hogy a képeket a képzeletünk teszi teljessé, ezért is választottam csökkentett fényerejű megvilágítást, hogy ezen beállításokkal teret engedjek a néző képzeletének. Végig egy vezérelvet követtem, minél kevesebb segédeszköz alkalmazása mellet igyekeztem felhasználni az evőeszközöket önmaguk puszta fizikai megnyilvánulásában.

Az absztrakt fotográfia ebben a sorozatban elvonatkoztatásként valósul meg, jelen vannak ugyan a kompozícióban a megjelenített evőeszközök fizikailag, de a képek vizuális üzenete módosul, többletjelentéssel gazdagodik.

A képek elkészítése segített elsajátítani egy vizuálisan kreatívabb nézőpontot és segített elvonatkoztatni a témában az adott formák funkcionális kötöttségétől. Talán ez a legnagyobb személyes áttörés számomra, amit eddig a fotográfiának köszönhetek.

Nagy hatással volt rám számos olyan mester munkássága, amellyel a fotótörténeti tanulmányaim során megismerkedtem. Közülük kiemelkedő André Kertész magyar származású fotóművész, akinek az 1928-ban készült Villa című képe inspirálta sorozatomat. Rám is igaz, amit Henri Cartier-Bresson megfogalmazott 1962-ben:
“Mindnyájan adósai vagyunk Kertésznek“.

A sorozat létrehozásának további fontos inspirációs forrása az szakirodalom feldolgozó munka, amelyeket fotótörténeti tanulmányaim során merítettem a különféle fotográfiai stílusokból, mint például a szürrealizmus, avantgárd fotográfia, a lírai fotográfia, a ’straight photography’ vagy a modernista fotográfia és az absztrakt fotográfia.

Man Ray absztrakt fotográfiája bebizonyítja, hogy már a fotográfia hajnalán is teret nyerhetett az egyéniség és az egyedi látásmód, amely a műfaj dokumentarista hagyományaival szemben a vizuális művészi élményt helyezi az előtérbe. Rayogramjának nem csupán színvilága, hanem egyedi kreativitása is maradandó élmény számomra, amely elkészítéséhez nem használt fényképezőgépet, helyette fényérzékeny anyagra helyezett tárgyakat, melyeket megvilágítva kirajzolódott az egyedi hangulatú képi világ.

André Kertész fotográfiai útkeresése azért hatott rám, mert rendkívül önkifejezően ragadja meg fotográfiai témáit, amely megelőzte korát és következő generációkat inspirált. Villa kompozíciójában például megmutatkoznak az új tárgyiasság jegyei objektív, figurális megjelenítésével. Nemes egyszerűséget árasztanak képei, mégis új, a vizualitáson túlmutató értelemmel gazdagodnak. Számomra André Kertész képei azt fejezik ki, hogy nem csupán fotográfus őstehetség volt, hanem egyben nagy vizuális gondolkodó is, aki az egyéniségét, gondolkodásmódját, világlátását ráexponálta minden fényképére. Képei nem csupán vizuális lenyomatok, mesteri kompozícióival nemzedékek fotográfiáról való gondolkodását formálta. Ikonikus Villa című képe meghatározó inspiráció volt a sorozat elkészítése során.

Az anyagszerűség tisztán vizuális formanyelve Edward Weston munkáiban nyilvánul meg számomra a legintenzívebben. Ezért is voltak rám nagy hatással többek között Shell, vagy Dunes near Orlando című képei. Szokatlan látásmódjával és egyéni perspektíváival, egyedi megvilágításaival irányt adtak a sorozat tervezéséhez. A Strait Photography-ban a hangsúly kizárólag a kép tárgyára helyeződik, annak egyszerűsége, szépsége a kép üzenete, éles fókusszal kiemelve a kép tárgyát, ezzel megkülönböztetve más vizuális műfajoktól. A kamera műszaki lehetőségeinek objektív kiaknázása a műfaj meghatározó jellemzője.

„Az absztrakció lehetővé teszi, hogy az ember az elméjével lássa mindazt, amit a szemeivel fizikailag nem képes látni. Az absztrakt művészet lehetővé teszi, hogy a művész érzékelhesse a megfoghatón túlit, hogy lepárolja a végtelent a végesből.” Arshile Gorky

A magyar származású Moholy-Nagy Lászlónak a kísérletezés eszközeként alkalmazott grafikai struktúrái a nem szokványos nézőpontjaival új megvilágításba helyezték munkám során a fényképek grafikai kibontásának lehetőségét. Moholy-Nagy fényképeiből merített ihlet köszön vissza a grafikai, részben logó jellegű formákban a sorozat képeiben. Munkássága ösztönzött, hogy bátran vonatkoztassak el a kötöttségektől, esetlegesen az evőeszközök tárgyi „ingerszegénységétől” és helyezzem őket grafikai kontextusba. Moholy-Nagy László munkáiban már elvonatkoztat a tárgyilagos objektivitástól és képeiben megjeleníti a fotográfiai alapkérdést: mitől emelkedhet a fotográfia a természeténél fogva dokumentarista stílusból a képzőművészetekkel egyenértékű, önálló műfajjá a kreatív kísérletezés és fejlődés által.